A Waldorf-óvodapedagógia elsődleges jelentőséget tulajdonít a kisgyermek sajátságos érzékelési módjának és hangsúlyozottan szem előtt tartja a korának megfelelő szükségleteit, így óvja a gyermekek belső világát, és segíti a külvilággal való kapcsolatának fejlődését.

Alapvető szervezőerő a napi, heti, évszakos ritmus állandósága, egy-egy időszaknak mindig a keresztény kultúrkör valamely ünnepére való felkészülés áll a középpontjában. A napok beosztása azonos, hogy a gyermekek jól tájékozódhassanak, mikor mi következik: szabad játék, együttes tevékenység, főzés, kerti tevékenység, étkezés.

A művészeti tevékenységek és a kézművesség is nagy hangsúlyt kap: rajz, festés, gyapjúkép-készítés, sütés, méhviasz-gyurmázás, stb. Ezt egészíti ki a mozgásos-ritmusos euritmia foglalkozás és a heti kirándulás. A szabadban tartózkodás, intenzív mozgás mindennapi része életüknek. Napsütésben vagy esőben, melegben vagy fagyban a gyermekeknek egyaránt öröm a kinti játék.

Rudolf Steiner kérdése foglalkoztat "Minek kell történnie ahhoz, hogy a pedagógiának újra szíve legyen?" (GA 306)

A válaszkeresésben segítségemre vannak az alábbi gondolatok:

"Minden érkező gyermek a legtisztább szándékú remény." (Henning Köhler)

"A gyereknek vendégként kell éreznie a szeretetet minden körülmények között; úgy kell éreznie magát, mint akit értenek, és aki megbízhat vendéglátóiban. Védettségben tanulja meg félelmei kezelését, válságai és dacossága legyőzését." (Jirina Prekop)

"Az a pillantás, amelyik az értéket ismeri fel, gyógyít és megért;..."

"Megerősítő magatartásunkkal támogatjuk a gyermeket fizikai létében és érzéseiben. A mélyen belül kimondott igen gyöngédséget közvetít a fizikai léttel való ismerkedés során.

A fokozott bátorító belső helyeslés (a külső nem ér sokat a belső nélkül) megerősíti a gyermek erejét, és bizalmat ad alakító képességének. Otthonosságot nyújtunk neki az életben, és (az idő iránt) bizalmat közvetítünk." Henning Köhler

A szemlélésben születik a szeretet.